Az 1945. június 26-án San Franciscoban aláírt Alapokmány az ENSZ hat fő szervét hozta létre. Az ENSZ-család azonban ennél sokkal nagyobb, magában foglal 15 szakosított intézményt, továbbá számos programot és alapot, valamint egyéb szervezetet is.
1.Közgyűlés:
A Közgyűlés központi szerepet tölt be az ENSZ legfontosabb tanácskozó, politikaformáló és képviseleti szerveként. A világszervezet 193 tagállamát tömörítő testület a többoldalú párbeszéd fórumaként szolgál az ENSZ Alapokmányában rögzített nemzetközi kérdések teljes spektrumára vonatkozóan. Ezen kívül a Közgyűlés jelentős szerepet játszik a nemzetközi jog kodifikálása terén és a nemzetközi jogi normaalkotásban is.
A Közgyűlés az ENSZ összes tagállamának képviselőjéből áll, és ezek mindegyike egy szavazattal rendelkezik a döntéshozatal során. Működése során az olyan fontos kérdések esetén – mint a béke és biztonságra, új tagok felvételére és költségvetési kérdésekre vonatkozó ajánlások – a döntésekhez kétharmados többségre van szükség. Egyéb kérdésekben a döntések egyszerű többséggel születnek. A Közgyűlés határozatainak jogi értelemben nincs kötelező érvényük a kormányok számára, ugyanakkor a világ közvéleményének a súlyát hordozzák, valamint a nemzetközi közösség erkölcsi tekintélyét fejezik ki.
A Közgyűlés rendes ülésszaka minden év szeptemberében kezdődik. A rendes ülésszak kezdete előtt legalább három hónappal választják meg a Közgyűlés elnökét, 21 alelnökét és a Közgyűlés hat főbizottságának elnökét (Első Bizottság - Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottság, Második Bizottság – Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, Harmadik Bizottság – Szociális Humanitárius és Kulturális Bizottság, Negyedik Bizottság – Speciális Politikai és Dekolonizációs Bizottság, Ötödik Bizottság – Adminisztratív és Költségvetési Bizottság, Hatodik Bizottság – Jogi Bizottság). A rendes ülésszakon túl rendkívüli ülésszakot is össze lehet hívni. A rendes ülésszakok kezdetén a Közgyűlés általános vitát tart – gyakran állam- és kormányfők részvételével – amely lehetőséget ad a tagállamoknak a jelentős nemzetközi ügyekkel kapcsolatos véleményük kifejezésére. A legtöbb kérdést ezután a Közgyűlés hat főbizottságában vitatják meg.
Az egyenlő földrajzi képviselet biztosításához a Közgyűlés elnöksége minden évben váltakozik a tagállamok öt földrajzi csoportja (afrikai, ázsiai, kelet-európai, latin-amerikai, valamint nyugat-európai és más államok) között. Az ENSZ Közgyűlés elnökének (jelenleg: Volkan Bozkır) kiemelkedő szerepe van az ENSZ Közgyűlés munkájának koordinációjában. Feladatai közé tartozik például a Közgyűlés üléseinek megnyitása, lezárása, valamint elnöklése. Ezen felül javasolhatja az ülések elnapolását vagy felfüggesztését és biztosítja a Közgyűlés eljárási szabályainak betartását is. Javaslatot tesz a szeptemberi általános vita témájára, illetve informális tematikus üléseket is összehívhat, amelyek során lehetősége nyílik szakértők meghallgatására, új témák megvitására, vagy éppen ellentmondásos kérdések áttekintésére. Külön közgyűlési határozatok alapján magas szintű üléseket (állam- és kormányfői, miniszteri szint) is összehívhat és elnökölhet. Fontos szerepe van az ENSZ láthatóságának biztosításában, így kapcsolatot tart a médiával, a civil társadalommal és a tagállamokkal. Mandátumának megkezdése előtt meghatározza a prioritásait, vagyis azokat a témákat, amelyeknek kiemelt figyelmet kíván szentelni az ülésszak során. Munkáját az ENSZ Közgyűlés Elnökének Hivatala segíti.
Az ENSZ történetében eddig egy magyar elnöke volt a Közgyűlésnek, 1982-83-ban, amikor Hollai Imre, akkori külügyminiszter-helyettes töltötte be ezt a szerepet. Magyarország várhatóan – amennyiben az ENSZ által megválasztásra került – 2022-ben fogja ismét a közgyűlés elnökét delegálni.
2.Biztonsági Tanács:
Az ENSZ legfelső szintű politikai egyeztető, döntéshozó és végrehajtó szerve a 15 tagú Biztonsági Tanács (ENSZ BT), amely 5 állandó tagból és 10 nem állandó tagból áll. Állandó tagsággal és vétójoggal rendelkezik az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, valamint az Oroszországi Föderáció. A nem állandó tagokat az ENSZ Közgyűlés – az egyenlő földrajzi képviselet elvének érvényesülésével – két éves időszakra választja meg; a leköszönő tagokat nem lehet egyből újraválasztani. 2020-ban az ENSZ BT nem állandó tagjai a következők: Belgium, Németország (Nyugat-Európa és más országok csoport, WEOG); Észtország (Kelet-Európa csoport, EEG); Dél-afrikai Köztársaság, Niger, Tunézia (Afrika csoport); Dominikai Köztársaság, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (Latin-amerikai és karibi országok csoportja, GRULAC); Indonézia, Vietnám (Ázsia és csendes-óceáni csoport, APG vagy ASPAG). A 2020. június 17-i BT-választást követően 2021-ben az ENSZ BT nem állandó tagjai a következők: Norvégia, Írország (Nyugat-Európa és más országok csoport, WEOG); Észtország (Kelet-Európa csoport, EEG); Kenya, Niger, Tunézia (Afrika csoport); Mexikó, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (Latin-amerikai és karibi országok csoportja, GRULAC); India, Vietnám (Ázsia és csendes-óceáni csoport, APG vagy ASPAG).
Az ENSZ BT munkájának folyamatosságát a tagállamok New Yorkban székelő Állandó Képviseletei biztosítják. Magyarország ezidáig kétszer volt a Biztonsági Tanács nem állandó tagja az 1968-1969-es, valamint az 1992-1993-as időszakban.
A Biztonsági Tanács működését az ENSZ Alapokmány V. fejezete szabályozza. A Tanács minden tagja egy szavazattal rendelkezik. Eljárási ügyekben a határozatokat a 15 tagból legalább 9 tagjának igenlő szavazatával hozzák meg, míg érdemi kérdésekben 9 szavazat szükséges a határozathozatalhoz, anélkül, hogy az 5 állandó tag bármelyike nemmel szavazna (vétó). Az ENSZ BT története során már mind az öt állandó tag élt vétójogával. Ha egy állandó tag teljes mértékben nem ért egyet egy javasolt határozattal, de elfogadását nem akarja vétójával megakadályozni, akkor tartózkodhat, így lehetővé téve a határozat elfogadását.
Az Alapokmány 25. cikke értelmében az ENSZ minden tagja elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatait. Amíg az ENSZ más szervei csak javaslatokat/ajánlásokat tesznek a tagállamoknak, addig egyedül a BT hozhat olyan határozatokat, amelyekben foglaltak végrehajtása az Alapokmány értelmében és a nemzetközi joggal összhangban kötelező a tagállamok számára.
Az ENSZ BT elsődleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, ugyanakkor nem avatkozhat be a kizárólag belügynek minősülő ügyekbe. Amikor a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető eset kerül a Tanács elé, első lépésként mindig arra törekszik, hogy a vitában résztvevő felek békés eszközök útján jussanak egyezségre. A konfliktusmegelőzést és békeépítést célzó hatáskörében ajánlásokat tehet a békés rendezés alapelveire, saját maga vizsgálatot és közvetítést folytathat, különleges politikai missziókat állíthat fel (pl.: ENSZ Támogató Misszió Líbiában - UNSMIL, a 2003 januárjától 2017 júniusáig tartott Elefántcsontparti különleges politikai misszió – UNOCI, vagy a 2016 és 2017 között felállított ENSZ különleges politikai misszója Kolumbiában), továbbá felkérheti az ENSZ-főtitkárt jószolgálati közreműködésre vagy különmegbízottak kinevezésére (pl.: Mianmarért felelős különmegbízott). Amennyiben egy nézeteltérés ellenségeskedéshez vezet, a BT első dolga, hogy minél gyorsabban véget vessen annak. A Tanács tűzszüneti irányelveket adhat ki, amellyel elősegítheti a további eszkaláció megakadályozását, továbbá katonai megfigyelőket, vagy békefenntartó missziókat (pl.: ENSZ Ciprusi Békefenntartó Erő, UNFICYP) telepíthet a békefolyamat támogatása érdekében. Ezeken túl a BT kényszerítő intézkedések mellett is dönthet, mint például a gazdasági szankciók, a fegyverembargók, vagy egyéb pénzügyi, kereskedelmi korlátozások. A BT további főbb feladatai és hatáskörébe tartozik, hogy javaslatot tesz a Közgyűlésnek a főtitkár kinevezésére, és a Közgyűléssel együtt megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit, kikéri a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményét bármely jogi kérdésben, valamint ajánlást tesz a Közgyűlésnek új tagok felvételére az ENSZ-be.
3.Titkárság:
Vezetője a főtitkár (Secretary-General), akit a BT javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki ötéves, egyszer megújítható időtartamra. A főtitkár egyaránt diplomata és aktivista, köztisztviselő, az ENSZ eszméinek szimbóluma, a világ népei érdekeinek a szószólója. A jelenlegi, kilencedik főtitkárt, a portugál António Guterrest 2016. október 13-án választották meg, mandátuma öt évre szól. Az Alapokmány szerint a főtitkár a Szervezet „legfőbb igazgatási tisztviselője”, ebben a minőségében tevékenykedik, és egyéb olyan funkciókat is ellát, amelyekkel a BT, a Közgyűlés és az ECOSOC, valamint más ENSZ-szervek megbízzák. Az Alapokmány ugyancsak felhatalmazza a főtitkárt, hogy a BT figyelmét minden olyan ügyre felhívja, amely véleménye szerint a nemzetközi béke és biztonság fenntartását veszélyeztetheti.
A főtitkár munkáját a Titkárság segíti (UN Secretariat), mely felelős az ENSZ mindennapi működéséért is, továbbá kiszolgálja az ENSZ többi fő szervét, ellátja azok szerteágazó feladatait. Így elvégzi a békefenntartó műveletek adminisztrációját, vizsgálja a gazdasági és szociális trendeket, tanulmányokat készít pl. az emberi jogok érvényesüléséről vagy jelentést készít a BT-határozatok végrehajtásáról.
A személyzet tagjai – beleértve a főtitkárt is – tevékenységükért csak az ENSZ-nek tartoznak felelősséggel és a nemzetek közösségét szolgálják. Esküt tesznek arra, hogy egyetlen kormánytól vagy az ENSZ-en kívül álló hatóságtól sem kérnek vagy fogadnak el utasításokat. Az Alapokmány alapján mindemellett az összes tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja a főtitkár és a tisztviselői kar feladatainak kizárólag nemzetközi jellegét, és tartózkodnak befolyásolásuktól.
4.Gazdasági és Szociális Tanács:
A Gazdasági és Szociális Tanácsot (Economic and Social Council - ECOSOC) 54 tag alkotja, akiket három évre választanak és a helyeket földrajzi képviselet alapján osztják el. A Tanácsban a szavazás egyszerű többséggel történik, minden tag egy szavazattal rendelkezik. A Tanács feladatához tartozik egyrészt az ENSZ és szakosított szerveinek gazdasági és szociális munkájának koordinálása, továbbá egyes szervezetekbe a tagok megválasztása is.
A Tanács rendszerint számos – munkájának szervezésével foglalkozó – rövid ülésszakot és sok előkészítő találkozót, kerekasztal és panelvitát tart egész évben a civil társadalom tagjainak a részvételével. Egy négyhetes ülésszakra is sor kerül minden év júliusában, ahol érdemi kérdésekről tárgyalnak. Az ülésszaknak továbbá van egy magas szintű szegmense, amelyen a tagállamok miniszterei és más hivatalos személyek vesznek részt és ahol lehetőség nyílik a jelentős gazdasági, szociális és humanitárius kérdések megvitatására is.
5.Gyámsági Tanács:
A Gyámsági Tanácsot (Trusteeship Council), eredetileg az Alapokmány hozta létre hét tagállam által igazgatott 11 gyámsági terület nemzetközi felügyeletére, valamint annak biztosítására, hogy megfelelő lépéseket tegyenek a területek önkormányzóvá vagy függetlenné válásának előkészítésére. Ezt a munkát a Gyámsági Tanács 49 évig folytatta, egészen 1994. november 1-ig, amikor is az utolsó ENSZ gyámsági terület, Palau 1994. október 1-jén függetlenné vált. Ezt követően a Gyámsági Tanács felfüggesztette működését.
6.Nemzetközi Bíróság:
A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice – ICJ) az ENSZ legfőbb bírói szerve. Székhelye Hágában van, a hat főszerv közül ez az egyetlen, amely nem New Yorkban működik. A Bíróság feladata az államok közötti jogi viták rendezése, továbbá tanácsadó véleményt ad az ENSZ-nek és a szakosított intézményeknek. Amíg a Közgyűlés és a BT a Nemzetközi Bíróságtól bármilyen jogi kérdésben tanácsadó véleményt kérhet, addig az ENSZ más szervei és a szakosított intézmények csak a Közgyűlés felhatalmazásával, a tevékenységük körébe tartozó jogi kérdésekben kérhetnek tanácsadó véleményt a Bíróságtól.
A Bíróság Statútuma az ENSZ Alapokmányának szerves része, így valamennyi ENSZ- tagállam a vitás ügyeit a Bíróság elé viheti. Kiemelendő, hogy peres ügyben csak államok lehetnek a részes felek, magánszemélyek nem fordulhatnak a Bírósághoz.
A Bíróság 15 tagját - három évenként öt-öt bírót - a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács választja kilenc évre.
Az ENSZ alapok, programok, szakosított és kapcsolódó szervei:
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének számos alapja, programja, és hivatala van, melyeket az ENSZ Közgyűlés határozattal hoz létre és egy szűkebb területen meghatározott céljaik elérése érdekében működnek. Finanszírozásuk részben az ENSZ költségvetéséből, részben pedig a tagállamok önkéntes hozzájárulásából történik. Ide tartozik például a Világélelmezési Program (WFP), az Egyesült Nemzetek Genfi Hivatala (UNOG), az Egyesült Nemzetek Bécsi Hivatala (UNOV), vagy az Adminisztratív és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága (ACABQ) is.
Az „ENSZ-család” részét képezik továbbá a szakosított intézmények is, melyek az alapokkal, programokkal ellentétben a világszervezettől függetlenül, külön nemzetközi szerződés alapján jöttek létre. Az Alapokmány 57. cikke rendelkezik arról, hogy azokat a kormányközi szerveket, amelyek „gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügy téren, valamint ezekkel kapcsolatos területeken jelentős nemzetközi feladatokat látnak el”, kapcsolatba kell hozni az ENSZ tevékenységével. Az ENSZ már több ilyen kormányközi szervezettel kötött megállapodást, amelyek ezáltal betagozódtak a világszervezetbe és szakosított intézményekké váltak. Jelenleg 15 szakosított szerve van az ENSZ-nek, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vagy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO). A szakosított intézmények tevékenységükről az ECOSOC-nak és/vagy a Közgyűlésnek jelentenek.
Mindemellett pedig vannak olyan önálló szervezetek, melyek speciális területekkel foglalkoznak, saját jogalkotó testületük és költségvetésük van. Ezek az ún. kapcsolódó szervezetek, amelyek habár önállóan, de az ENSZ-szel kötött együttműködési megállapodásnak megfelelően az ENSZ égisze alatt működnek. Több közös vonásuk van a szakosított szervekkel, de nem tartoznak az ENSZ Alapokmányának 57. és 63. cikkeiben meghatározott szakosított szervek közé. Ilyen kapcsolódó szervezet például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ).
ENSZ Kézikönyv:
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kézikönyve (UN Handbook) egy évente kiadott dokumentum, mely az ENSZ-hez kapcsolódóan útmutatásul szolgál annak működéséhez. A kézikönyv összefoglalja az ENSZ-re vonatkozó legfontosabb információkat, egy átfogó képet nyújt a nemzetközi szervezet céljairól, felépítéséről és tagságáról. A kézikönyv e formájában hasznos hivatkozási alapként szolgál a küldöttek, diplomaták, külügyminisztériumok tisztviselői, tudósok, média és a nyilvánosság tagjai számára egyaránt. A kézikönyvet 1961 óta évente az új-zélandi Külügyi és Kereskedelmi Minisztérium teszi közzé, ami egyfajta szimbólumként szolgál Új-Zéland gyakorlati elkötelezettségére vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete felé.